Miért csak a rossz fiúk érdekelnek?” – kérdezte az egyik kliensem.

Mit értesz az alatt, hogy „rossz fiúk”?” – kérdeztem vissza.

Hát tudod… azok, akik elérhetetlenek, akik lesz@…k a fejem, önzők és nem engem szeretnek. Józsika meg itt van, a tenyerén hordozna, de ez meg engem nem érdekel!” – válaszolta egy nagy sóhaj kíséretében.

 

Ebben az értelmezésben Józsika a „jó fiú”, aki figyelmes, aki szeretetteljes, aki meg szeretne adni mindent. De általában bennünket a „jó fiúk” azért nem érdekelnek, mert nem vagyunk még készen a figyelem, a szeretet, az odaadás befogadására. Nem állunk készen sem arra, hogy befogadjuk, sem arra, hogy ezt megnyilvánítsuk a másik felé. Ehhez még kell egy kicsit az úton járnunk és meg kell tanulnunk, hogy hogyan tudjunk az őszinte, tiszta szeretetre befogadóak lenni és hogyan tudjuk azt a másik fél számára mi magunk is megnyilvánítani.

Folyamatosan tanulunk és tapasztalunk, melynek milliónyi útja és formája van. Az egyik a fájdalom, a szenvedés útján történő tapasztalás. Amikor ezt választjuk, akkor az érdeklődésünket olyan férfi irányába fordítjuk, aki elsősorban olyan, mint az apánk vagy az anyánknak az apánkról alkotott véleménye; a környezetünkben lévő férfiak vagy az az idea, amit mi a férfiakról gondolunk. Tipikusan a „minden férfi olyan…” kezdetű mondatok, amik tökéletesen letükrözik a férfiakról alkotott elképzelésünket. S amíg ez a kép, illetve ez a bennünk lévő feltételezés negatív kicsengésű a férfiakról, addig bizony csak ilyen férfiak felé fogunk vonzódni.

Amíg a fejünkben lévő elgondolás például az, hogy „minden férfi önző”, addig az önzetlen férfiakat észre sem fogjuk tudni venni, mert nem fér össze a fejünkben lévő elképzeléssel, ütközik a hitrendszerünkkel, tehát kizárjuk az életünkből ezt a lehetőséget.

Addig vonzódunk és addig tapasztaljuk az „önző férfiakat” amíg rá nem jövünk egyrészt arra, hogy akkor ez bennünket tükröz, tehát valószínűleg valahol, valamiben mi is önzőek vagyunk. Másrészt pedig arra, hogy ez így nem jó nekünk, tehát változtatni kell. Változtatni önmagunkon és változtatni a hitrendszerünkön. Addig futjuk az újabb és újabb köröket a tudatalattiban megbúvó negatív elképzelésekkel és a fájdalommal, a szenvedéssel való tanulással, amíg rá nem jövünk, hogy van másik út. Választhatunk másfajta tanulást és tapasztalást is.

Mert a „jó fiúktól” is lehet tanulni, ha meg tudjuk nyitni magunkat számukra, mert bizony ők is fogják nyomogatni azokat a bizonyos gombokat, amik rámutatnak a tanulási-fejlődési lehetőségeink területére, csak ők másképpen, más formában.

Tehát ha nőként azt gondoljuk, hogy bennünket csak a „rossz fiúk” vonzanak, akkor bizony azt a negatív hitrendszert működtetjük, hogy mi csak így, csak ezeken a megtapasztalásokon keresztül tudunk a szenvedés által tanulni. Ugyanis ez is egy negatív elképzelés, amit működtetünk a tanulási és tapasztalási folyamatainkra a férfiakkal, illetve a párkapcsolatainkkal összefüggésben.

S természetesen ugyanez a helyzet fordítva is, amikor férfiként működtetünk egy negatív sztereotip ideát azzal kapcsolatban, hogy milyenek a nők.

Ezeknek a negatív hitrendszereknek a gyökeréig mindig le tudunk jutni és ki tudjuk őket oldani, hogy a kapcsolatainkban történő tanulásunk pozitív és szeretetteljes lehessen.

evima