Az Ősz derekán járunk, ami a befelé fordulás időszakának a kezdete… Ahogy a természetnek, úgy a mi életünknek is van egy sajátos ritmikussága. Ahogyan követik egymást az évszakok, úgy halad bennünk is ez a folyamat és indul el ősszel szép lassan az önmagunkra figyelés időszaka.
Ha összhangban vagyunk a természet törvényeivel, akkor elindulunk befelé a saját folyamatainkban és elkezdjük az „őszi szüretelést”, az összegzést és számba vesszük, hogy mennyire és mire haladtunk, hogyan fejlődtünk az elmúlt időszakban.
Nem mindenkinek könnyű most befelé fordulni, hiszen kívül annyi minden vonja el a figyelmünket önmagunkról, a sajtó annyi félelemkeltő illuzórikus csontot dob most elénk, hogy ne maradjon időnk és energiánk önmagunkra figyelni. Hiszen az országban és a nagyvilágban zajló eseményeken történő aggodalmaskodás leköti az emberek energiáinak nagy részét.
Ha figyeljük a természetet, elkezd szépen minden lassulni és lassítani, önmagára figyelni, értékelni és elengedni, amire nincs szükségünk. Ha saját döntésünkből nem tesszük meg, akkor jön a segítség, egy kis megfázás, egy nátha, egy kis becsípődés, egy rándulás… A testünk jelez és belekényszerülünk a lassításba, az önmagunkra fókuszálásra. (Az persze megint egy másik kérdés, hogy megengedésben vagyunk-e ilyenkor vagy csak bekapunk egy-két tünetet elfedő „gyógyszert” és rohanunk tovább, nehogy kiessünk a végletekig hajszolható munkavállaló vagy a tökéletes, mindig mindent megoldó szülő vagy bármilyen más „hős” szerepeinkből.)
Ági, az egyik nagyon kedves kliensem elmesélte az álmát: beragadt két autó közé és nem tudott sehová sem mozdulni. Az álma letükrözte azt, hogy hogyan érzi most magát az életében: megrekedt és úgy látja, hogy nem halad semmilyen irányban sem.
A problémáját egy magasabb nézőpontból közelítettük meg:
Amikor akár az álmainkban, akár a tudatos ébrenlétben azt érezzük, hogy nem tudunk mozdulni, hogy beszorultunk egy helyzetbe, akkor biztosan jó helyen van a fókuszunk? Azt hisszük, hogy a világunkban állandóak dolgok vagy hogy bármikor is megállnak a folyamatok?
Az életben soha semmi nem áll meg, mindig minden állandó mozgásban van, akárcsak a légzésünk. Az éltünkben minden folyamatos mozgásban vagy körforgásban van, kisebb-nagyobb ciklusokban.
Oldottunk Ági álmán keresztül az általa megrekedtnek érzékelt élethelyzetére, ahol tisztán látszott, hogy gyerekkorában olyan korlátok között nevelte az anyukája, hogy nem tudott kibontakozni az egészséges önbizalma és önértékelése. Ezért nem látta kiutat és nem érezte magában az erőt ahhoz, hogy változtatni tudjon a helyzetén. A konzultáció során oldottuk az édesanyjával való kapcsolatán keresztül önmaga megítélését, melynek hatására elkezdte magát másképpen látni.
Megértette, hogy attól, hogy a külvilággal való kapcsolatában látszólag „nem történt semmi”, addig a belső világában óriási átalakuláson ment keresztül. Az oldások és a felismerései, a belső munka hatására a személyisége folyamatosan fejlődött, hiszen már nem bántódik meg olyan dolgokon, amiken régen elsírta magát. Az emberi kapcsolataihoz is teljesen másképpen áll hozzá és más szemüvegen keresztül látja a világot és önmagát; észrevette a belső fejlődését, illetve azokat a folyamatokat, amin keresztül ment. Ezek a felismerései hozzásegítették ahhoz, hogy megtalálja a belső erejét és az önbizalmát. S így az oldásképben könnyedén ki tudott jönni a két autó közül, ahová korábban beragadtnak érezte magát.
Két legyet ütöttünk egy csapásra: egyrészt a fókusz áthelyezésével Ági meglátta, hogy az elmúlt időszakban – melyet Őt eddig beragadottságnak érzékelt – csodálatos belső folyamatokon és fejlődésen ment keresztül; másrészt pedig hozzáfért ahhoz a belső erőhöz, ami segít neki a külvilágban tovább lépni, sőt mi több, szárnyalni ezzel a magasabb szintű önbizalommal és belső erővel. S ami a legbámulatosabb az egészben, hogy Ági pár nap múlva írt egy üzenetet: Évi! Azt álmodtam, hogy repülök!
evima
