Egyéni konzultációkon előszeretettel dolgozom az AnaLog módszerrel, mely során regressziós vagy reinkarnációs képekkel megyünk vissza a probléma, az elakadás gyökeréig, ami egy gyermekkori sérülésre, traumára vezethető vissza.
Hogyan tükröződik meg a generációs mintákban a bizonytalanság?
Évával már egy ideje dolgozunk a döntésképtelensége és bizonytalansága megszüntetésén, valamint a nőiességének kibontakoztatásán. A legutóbbi konzultáció során az alábbi képekkel oldottuk ki az elakadásait.
Éva: Úgy érzem, hogy itt vagyok egy barlangban, ami sötét, hideg, kietlen és magányos. Szeretnék kimenni innen, de nem tudok. Be vagyok ide ragadva.
Évával visszamegyünk a történet elejére és megnézzük, hogy hogyan került ide a barlangba….
Éva: Sétálok, szaladgálok a mezőn, szabadon szökdécselek, lepkéket kergetek. Egyszer csak beborul az ég, jön a vihar, én pedig bebújok egy barlangba, de leesek a barlang aljára és innen már nem tudok kijönni…
A konzultáció folyamán Évával visszamegyünk egy gyerekkori képbe, amiből egyértelműen látszik a női vonalon a bizonytalanság:
Éva: „Kislány vagyok, fekszem a kiságyban és sírok. Anyám az ágy fölé hajol és néz rám tanácstalanul, majd elkezd sopánkodni, hogy fogalma sincs, hogy mit csináljon velem. Nem tud mit kezdeni a helyzettel, nem tudja, hogy miért sírok. Érzem, hogy kétségbe esik és egyre jobban húzza le a tehetetlenség, hogy nem tudja, hogy mit kell velem csinálni. Én meg csak azt érzem, hogy nyűg és gond vagyok. Én okoztam neki ezt a gondot.”
Mivel a képben egyértelműen látszik, hogy a női vérvonalon kell tovább kutatnunk a bizonytalanság kioldásában, ezért tovább megyünk oda, ahol anyu volt kislány:
Éva: „Anyu kislány és ott van a konyhában az anyja mellett, aki éppen tésztát gyúr és segíteni akar neki. Az anyukája (nagymama) szigorúan közli, hogy rendben van, segíthet, ha kezet mosott és feltűrte a ruhája ujját. Miután megtette, a kislány (anyu) feláll a székre és két kézzel örömmel beletenyerel a tésztába. Az anyukája (nagymama) kiakad és „leordítja a fejét”, hogy mit képzelsz, ezt így nem lehet csinálni, soha nem lesz belőled rendes háziasszony… stb. stb.”
S itt van az a pont, ahol a hibás női mintát átalakítottuk és helyette egy új, szeretetteljes és elfogadó női mintát tetettünk a családi vérvonalba:
Éva: „Anya (nagymama) örül, hogy segíteni szeretne a lánya. Együtt kezet mosnak és anyu feltűri a lánya ruhájának az ujját, s közben elmagyarázza, hogy miért nem szabad koszos kézzel a tésztához érni. A kislány (anyu) ugyanúgy beletenyerel két kézzel a tésztába, de jót nevetnek rajta. Majd anya megkérdezi, hogy milyen érzés ez? S elkezdi magyarázni a lányának, hogy figyeld meg, hogy milyen érzés most a tésztát gyúrni. Kicsit nehézkes… Jó! Ügyes vagy! Figyeld, ahogy haladunk, mert érezni fogod, hogy egy idő után amikor ugyanígy beletenyerelsz, már habos és könnyű érzés lesz a tésztába túrni. Ehhez úgy kell gyúrni, hogy itt a tenyereddel megfogod a szélét… és anyu szépen és türelmesen elmagyarázza, hogyan kell a tésztát készíteni. Megmutatja neki a mozdulatokat, amiket a kislány örömmel sajátít el ahogy utánozza. S közben anyu magyaráz: ezek a mozdulatok minden lányban benne vannak, az anyatejjel szívjuk magunkba. Nagyon ügyesen csinálod! – dícséri. Büszke vagyok rád! S miközben magyaráz, kérdez is: Érzed? S a kislány érzi a tenyerében, érzi az ujjai között a tészta állagának változását. Nem sietnek, nem rohannak, hanem szépen lassan figyelnek meg mindent és éreznek minden anyagi változást, miden mozdulatot, minden tapintást. Érzi, ahogy a tészta a kezei között átalakul, érzi, hogyan változik az állaga minden egyes mozdulatára. Érzi magán anyu elismerő pillantását és érzi, ahogyan uralja az anyagot teljesen magabiztosan. Nem sietteti senki, anyu figyel rá és segíti, hagy neki időt a tapasztalásra. Ő is tud figyelni önmagára, a saját érzeteire és ösztönösen tudja, hogy jól csinálja. S ettől magabiztos lesz!”
Így születik meg a magabiztos Nő!
S ahogy kislányként megszületik benne az önbizalom, mert azt nem töri le senki, hanem támogatja figyelmével, a szeretetével, az odaadásával – úgy lesz magabiztos felnőtt és magabiztos anya, aki tudja, hogy mit kell tennie, ha a gyermeke sír. Öntudatosan és szeretetteljesen fölé hajol, karjába veszi a gyermekét, figyel a kezével, figyel az ujjaival, figyel a szemével, figyel az intuíciójával és már tudja is ösztönösen, hogy mit kell tennie a gyermekével, ha sír. S ezt a magabiztosságot adja tovább a gyermekének, aki ettől határozott és tudatos felnőtt lesz.
Éva: „Nem ijedek meg, mert látom a felhők állásából, hogy ez csak egy kis nyári zápor lesz. Nem bújok be sehová, semmilyen barlangba. Kacagva táncolok tovább a réten a nyári záporban és élvezem az eső minden cseppjét. Élvezem, amikor elmennek a felhők és az előbújó nap megszárítja a hajam és ruhám. Még üdébb, ragyogóbb, szebb és frissebb lettem, mint az eső előtt!”
S az oldás hatására megszületett a körülmények változását nevetve fogadó, magabiztos, ragyogó és gyönyörű nő!
evima
