Ha egész pontosan akarjuk feltenni a kérdést: Mivel akadályozom, hogy a vágyott férfi megérkezzen az életembe?
Elsősorban azoknak a nőknek szól ez a kérdés, akik túl vannak egy házasságon vagy egy-két komoly, hosszútávú kapcsolaton és kijöttek a régi mintáikból, mert nem akarják már követni anyáik, nagyanyáik példáit abban, hogy másodrendű, illetve alárendelt szerepet töltsenek be nőként egy párkapcsolatban.
Elvált nők, egyedülálló nők, akik elindultak az önismeret, az önfejlesztés útján, elkezdtek önmagukra figyelni, fejlődni és megérezték a szabadság ízét. Többé – kevésbé begyógyították az ezzel kapcsolatos sebeiket, egyre önállóbbak, magabiztosabbak és irányítják a saját életüket.
Egy idő után azonban az önmegvalósítás közepén egyre jobban vágynak a kapcsolódásra, de már határozott elképzeléseik vannak arról, hogy milyen férfit szeretnének. Az elképzelés és a vágy ott van, de valami blokkolja, gátolja ennek a megvalósulását…
Mivel gátoljuk a Férfi beérkezését az életünkbe?
Tegyük fel magunknak őszintén a kérdést: ha most pár órán belül összefutnánk a vágyott férfival és már ma estétől együtt lehetnénk és együtt élhetnénk, meg tudnánk-e engedni magunknak azt, hogy holnaptól összekössük az életünket?
Fel vagyunk erre készülve érzelmileg? Tudunk erre egy határozott igennel válaszolni? Be tudnánk most azonnal engedni a férfit a mindennapjainkba, vagy csak a gondolataikban vágyunk rá?
Ha nem tudunk erre azonnal egy határozott igennel válaszolni vagy máris elkezdtük gyártani a fejünkben a feltételeket és kifogásokat, esetleg a gondolattól is kisebb pánik fogott el, illetve bármilyen ellenállás jelent meg bennünk, jobb, ha beismerjük magunknak, hogy ott van bennünk a félelem, amivel akadályozzuk a vágyott férfi megjelenését az életünkben. A jó hír viszont az, hogy ez a félelem is kioldható.
Vajon mi lehet ezeknek a félelmeinknek a hátterében?
Ha nőként kijöttünk a régi típusú, másodrendű és alárendelt női szerepekből, elkezdtük önmagukat megvalósítani és a saját lábunkra állni, elkezdtünk szabadon élni és női minőségükben kiteljesedni, akkor már nem vágyunk vissza a régi házicseléd szerepekbe. Leváltunk a régi, jól ismert mintákról, de nem ismerünk újakat és félünk az az ismeretlentől! Másrészt pedig – mivel még nem tudjuk, hogyan kell új kapcsolati mintát működtetni – félünk attól, hogy nehogy újra alárendelt szerepekben találjuk magukat és elveszítsük a nagy áldozatok árán megszerzett szabadságukat, függetlenségüket. A vágyunk tehát ott van a kapcsolódásra, de a félelem – mind a régi minták ismétlődésétől, mind pedig új és ismeretlentől – blokkolja, hogy valóra tudjuk váltani a vágyaikat és be merjük hívni a férfit egy új, egyenrangú kapcsolódásba.
Ebben a helyzetben nőként az a legnehezebb feladatunk, hogy újra meg merjük nyitni a szívünket, hogy újra tudjunk bízni a férfiban és el tudjuk hinni, hogy képesek leszünk olyan férfihoz kapcsolódni, aki a saját frusztrációit és komplexusait nem vezeti le rajtunk, nem korlátoz, nem akar bezárni, nem akar birtokolni, nem akar uralkodni felettünk, nem fog kinevetni és nem fog visszahúzni már megkezdett önismeret útján. S mivel a párkapcsolat társasjáték, a másik nagy feladatunk, hogy bízzunk önmagunkban annyira, hogy meg fogjuk tudni húzni a határainkat és sem a férfit, sem mást nem helyezünk már önmagunk elé vagy fölé és nem csúszunk bele egy alárendelt kapcsolatba. (Mert a férfi csak akkor tudja maga alá rendelni a nőt, ha ehhez a nő – akár tudatosan, akár tudattalanul működtetett viselkedésével – hozzájárul.)
Persze illúzióink azért ne legyenek azzal kapcsolatban, hogy nem kapunk próbatételeket az élettől, hogy valóban magabiztosan letettük-e a régi szerepeinket és megtanultuk-e a meghúzni a saját határainkat, megtanultunk-e valóban értékelni magunkat.
A régi, ismert minták letétele után, az új mintáinkat ugyanis magunknak alakítjuk ki és a férfival együtt fogunk arra a bizonyos fehér lapra szabadon rajzolni bármit! Az eddig elért fejlődésünket és egyedülálló nőként megélt szabadságunkat (nem tévesztendő össze a szabadossággal) könnyedén bevihetjük az új kapcsolatunkba!
Merjünk beleállni bátran az új életünk kialakításába, nyissuk meg a szívünket és adjunk esélyt arra, hogy olyan új minőségű párkapcsolatot tudunk működtetni, amiben tökéletes harmóniában meg tudjuk élni a szabadságunkat, meg tudjuk ezt adni a másiknak is és meg tudjuk élni a közösen eltöltött minőségi időt is. Engedjük meg, hogy beérkezzen az életünkbe az a személy, akivel dolgunk és tanulnivalónk van. Ugyanakkor fogadjuk el azt is, – ha még próbatételek állnak előttünk – mert az bizony benne van a pakliban, hogy a férfi, aki érkezni fog még próbára tesz bennünket a régi és új minták határán, hogy tényleg megerősödjön és stabilizáljon bennünk az, hogy hogyan szeretnénk működtetni a párkapcsolatunkat. A határok meghúzásában, a kapcsolat új szabályainak letételében a magabiztos nő nagyon szépen, finoman és szeretetteljesen tudja önmagát és a férfi is vezetni, s mikor menne ez a legkönnyebben, ha nem egy új kapcsolat elején?
Ha tehát nem félelemből próbáljuk elindítani az új életünket, hanem bátran bele merünk állni az ismeretlenbe, akkor máris megnyílunk a megvalósítás felé. Engedjük el tehát a félelmeinket, nyissuk meg a szívünket és hagyjuk, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, tanuljuk meg, amit meg kell tanulnunk még önmagunkról, a szabadságunkról, a határaink meghúzásáról, az új minőségű párkapcsolatról és minden másról, amire szükségünk van.
evima
