TE, aki ott nyűglődsz a kapcsolatodban, mikor mered már végre kimondani, hogy(ha) nem vagy boldog?
Mikor mered kimondani magadnak, hogy plusz kilóid alá menekülsz a másik elől, akár elhízás, akár kigyúrt izomzat mögé rejtve magad…? Dugdosod magad a trendi ruháid, a sminked, a tetoválásaid mögé… Elzárod magad a párod elől és közben sajnálkozol, hogy mennyire magányos vagy a kapcsolatodban és észre sem veszed, hogy te zárkóztál be.
Menekülsz a munkádba, az italba, a cigihez, a sorozataidhoz, a telefonodat nyomkodod és közben borzasztóan sajnálod magad, hogy milyen magányos vagy és meg nem értett…
Évek óta dédelgetsz sérüléseket és nem mered őket elengedni, mert akkor nyitnod kellene a párod felé. A megbocsátás és szeretet helyett a duzzogást, az elvárásaidat, a sértődést, a dacot és az elfojtott haragodat dédelgeted.
Ha egyszer már szeretted, ha szerelemből szeretted a párodat, akkor miért nem mersz visszanyúlni ahhoz az érzéshez, ahhoz az energiához? Mert kényelmesebb elbújni? Kényelmesebb benne maradni az önsajnálatban, mint lépni a szeretetért?
S ha soha nem szeretted, vagy már nem tudod Őt szeretni, akkor miért félsz tovább lépni?
Miért nem mersz elindulni a saját boldogságod felé?
S miért nem mered elengedni Őt is, hogy megtalálja a hozzá illő társat?
Milyen kifogások mögé bújsz el? A család… a pénz… a ház… a gyerek… a közös cég… vagy?
Na és TE, aki egyedül vagy?
Meddig hazudsz még magadnak, hogy ez így jó? Meddig nem akarsz még önmagaddal találkozni egy párkapcsolat tükrében?
Meddig kompenzálsz még a túlzásba vitt edzéssel, munkával, a spirituális tanfolyamokkal, a sorozatokkal, a telefon vagy a tv távirányító gombjának nyomogatásával, vásárlással, bulikkal, utazásokkal, bármivel…?
Meddig hazudod még azt magadnak, hogy te nyitott vagy egy kapcsolatra?
Meddig kergetsz még fiktív elképzeléseket otthon bezárkózva az ideális nőről, az ideális férfiról, a lélektársadról és egyéb jól megkreált illúziókról? Meddig hazudod még magadnak, hogy a zárt betonfalaid mögött várod a társadat?
S amikor valaki – a bezárkózásod ellenére – betoppan az életedbe és megérint, akkor milyen kifogásokat keresel? Miért fojtod el az érzéseidet? Hogyan tolod el Őt magadtól? Miért nem mersz belenézni az általa mutatott tükörbe?
Meddig hazudod még magadnak azt, hogy nyitott vagy, miközben a félelmeid mögé bújsz?
Miért nem mersz szeretni?
Milyen kifogásokat gyártasz magadnak?
Meddig akarsz még önmagadnak hazudni?
Mikor mersz végre élni és tiszta szívből szeretni?
evima
