Napjainkban egyre több párt érint, hogy szeretnének gyermeket, de nem jön a várva várt gyermekáldás.
Sokan a fizikai síkon keresik megoldásokat. Elkezdik megerőszakolni a testünket, különböző beavatkozásokkal, orvosi közreműködéssel, inszeminációval, lombik programokkal, gyógyszerekkel, hormonokkal… majd a sok megpróbáltatás és sikertelenség után teljesen magunkba zuhannak.
Viszont mielőtt idáig eljutunk, már jöttek a belső jelzések, azok az érzések, amik felett elsiklottunk, amiket elhessegettünk magunktól, hogy valami nincs rendben… valami nem természetes, mert ennek a folyamatnak egy gyönyörű szép teremtő folyamatnak kellene lennie, amiben a nő és férfi boldogságban és szerelemben egyesülve, kettőjük lángoló tüzéből és szerelméből megfogan és megérkezik a fizikai síkra egy másik kis lélek.
Ehelyett a gyönyörűszép teremtő folyamat helyett egy fájdalmas, szomorú, mesterséges, erőszakos és durva tortúra lesz, ahol a nő és a férfi is már csak eszköznek érzi magát…
Miért nem keressük a megoldásokat belül? Miért nem nézünk önmagunkba? Miért nem kérdezzük a lelkünket? Mert ha nem jön a baba – és ennek nincs konkrét szervi oka – akkor annak érzelmi oka van, azt mi blokkoljuk valamilyen félelmünkkel vagy negatív hitrendszerünkkel.
Az is elképzelhető, hogy ebben az életemben azt a döntést hoztam, hogy nem szeretnék gyereket. Viszont, ha nem ez van a háttérben és nagyon szeretnék édesanya/édesapa lenni, akkor kíméletlen őszintéséggel meg kell néznem, hogy milyen félelmet rejtegetek magamban, milyen elakadásom van ennek a hátterében? Mi az, amitől rettegek? Mi az, ami blokkolja a kis lélek megérkezését az életembe? Mi lehet a meddőség oka?
Félek a szüléstől?
Félek a felelősségtől?
Félek a szabadságom elvesztésétől?
Félek attól, hogy nem leszek elég jó anya/apa?
Félek attól, hogy olyan anya leszek, mint a saját anyám?
Félek, hogy valami baja lesz a babának?
Mi az, amitől valójában félek?
A bennünk lévő félelmek kioldhatók. Ha ezek az aggodalmak feloldásra kerülnek, elhárul a fogantatást gátló akadály, akkor valóban az Isteni rend szerint, a teremtés gyönyörében, örömben, mámorban szeretetben, szerelemben, szeretkezésben tud megfoganni a gyermek. Meg tud érkezni az a kicsi lélek, aki hozzád szeretne jönni ide a Földre, aki azt választja, hogy te leszel az anyukája/apukája.
Az esetek több mint 90%-ában a nőknek az anyával való rendezetlen viszonya áll a háttérben, s amennyiben ez kioldásra kerül, elhárul az akadály gyermekvállalás elől. Férfiaknál értelemszerűen ez az apával való kapcsolatrendezést jelenti.
Gyermekvállalást akadályozó lelki okok lehetnek többek között,
- mélyen a tudattalanban gyökerező neheztelés, harag, düh, gyűlölet van bennem a szülővel szemben (nőknél gátolt női/anyai minta, férfiaknál gátolt férfi/apai minta);
- nehogy olyan (rossz) anya legyek, mint a saját anyám;
- idősebb testvérként többször rám volt bízva a kistesóm és már akkor megéltem a gyerekvállalás terhét (túl korán vagy traumatikusan éltem meg ezt a rám bízott felelősséget);
- titkolt félelem a felelősségvállalástól;
- maximalizmus kényszer: elég jó anya/apa leszek-e?
- erős szabadság, – és önmegvalósítási vágy, amit a gyermek korlátoz(hat);
- félelem a várandóság terheitől vagy a szülés fájdalmától;
- a családnak, a páromnak, a társadalomnak való megfelelésből kellene gyermeket vállalnom;
- nem merem bevallani, hogy nem a megfelelő társ van mellettem (nem vagyok benne biztos, hogy jó anya/apa lesz);
- már túl idős vagyok a természetes fogantatáshoz;
- hiányzik a belső és/vagy a külső biztonságérzet?
- anyám mindig azt hajtogatta, hogy…. (tudatalattiba ültetett olyan sztereotípiák, mint példálul „csak magadnak szülsz kislányom”; „csak magadra számíthatsz”; „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond”; „gyerek után megszűnik az életed”; „én is a gyerek után híztam el”; „majd megtudod te is, ha anya leszel” stb. stb.)
- és a sort végtelenségig lehetne folytatni a bennünk lévő félelmekkel, gátló hitrendszerekkel, negatív programokkal.
Ha teljes szívünkből szeretnénk gyermeket, akkor a tudattalanban lévő félelmek, akadályok, gátak, blokkok és negatív hitrendszerek elháríthatóak!
Az úton lévő kis lélekkel már a fogantatás előtt össze vagyunk kapcsolódva és számára sem mindegy, hogy hogyan és milyen körülmények közé érkezik meg. Tudja a gondolatainkat, érzéseiket és látja, amin keresztül megyünk az Ő érkezése előtt. Hatással lesz az életére az is, hogy mit érzékel a leszületése előtt, hogy a kapcsolódása és a fogantatása egy hideg, mechanikus, mesterséges körülmények között történik meg vagy őszinte, tiszta szerelemtől, szenvedélytől fűtött szeretkezés közepette.
Ne erőszakoljuk meg a testünket! Engedjük meg a kis léleknek, hogy méltó körülmények között tudjon megfoganni. Ismerjük fel és oldjuk ki a félelmeinket, gátlásainkat!
evima
