Kicsit erősen, kicsit egoistán hangzik, ugye?
Generációk nőttek fel úgy, hogy azt hallották a szülőktől, hogy „jaj mit szól majd falu?” vagy „jaj, mit szólnak a városban?”
S végül mit szóltak???
Amikor azon gondolkozunk, vagy attól tartunk, hogy „mások mit szólnak”… akkor ezek a gondolatok a mi fejünkben születnek meg. Nem másokéban. Valójában nem is tudjuk, hogy mások fejében mi lakozik…
Így, ha attól tartunk, hogy mások megítélnek, akkor gyakorlatilag mi vagyunk azok, akik saját magunkat elítéljük.
Nem azért teszünk meg valamit vagy nem teszünk meg valamit, mert mások mit fognak szólni hozzá, hanem azért, mert attól tartunk, hogy mi saját magunk fogjuk elítélni önmagunkat a tettünkért és nekünk lesz szégyenérzetünk, bűntudatunk, ami belül bennünket fog marcangolni.
S minél inkább megítélem magamat, annál inkább megjelenik ez a külvilágban is, azaz előkerül egy nagynéni vagy egy Bözsi néni a szomszédból, aki azonnal kritizál vagy szörnyülködik rajtunk.
Ha rendben vagyok magammal, ha helyénvalónak tartom azt, amit teszek, akkor senki nem fog a külvilágban sem megjelenni és „szólni” bármiért is.
Tehát minden kritika, minden ítélet önmagammal szemben, csak és kizárólag bennem születhet meg és rólam szólhat!
S ha ezt megnézzük a másik oldalról: Ha valaki valamit gondol rólam – akkor az a saját fejében születik meg és róla szól! Őt tükrözi vagy ha úgy tetszik, Őt minősíti! S ha ez engem nem érint meg, akkor rendben vagyok magammal, mert tudom, hogy a másik kritikája nem nekem szól, nem rólam szól, hanem saját magáról. Azaz Ő azt kritizálja bennem, amiben én tükröt mutatok neki. S így tudunk eljutni oda, hogy valóban nem érdekel, hogy a másik mit gondol rólam, mert az Őróla szól. S ekkor már a „nem érdekel mit gondolsz rólam”- nem egy egós kivagyiságot tükröz, hanem egy olyan embert, aki rendben van magával, aki nem bántja és nem kritizálja saját magát, nincs benne sem bűntudat, sem szégyenérzet!
Viszont, ha még mindig érdekel, hogy a másik, hogy ítél meg, akkor bizony Te ítéled meg saját magadat. Akkor még félsz, hogy a cselekedeted bűntudatot vagy szégyent generál benned. S akkor ezeket még el kell engedned magadból.
Ha ez meg van, akkor már nem egóból, nem kivagyiságból, hanem teljesen más hangsúllyal, lelki békéből, belső harmóniából tudjuk azt mondani, hogy valóban nem érdekel, hogy ki mit gondol rólunk.
Ha nem boldogulsz egyedül, keress meg és szívesen segítek egyéni konzultációkon vagy csoportos programokon!
evima
